Relatív páratartalom

Relatív páratartalom

A fa természetes eredetû, bonyolult kémiai felépítésû anyag. Finom, rostos szerkezete miatt mindig tartalmaz vizet és a környezeti páratartalom változásának hatására képes nedvességet felvenni, illetve leadni. A sok összetevõ között is az elsõ helyen a cellulóz áll. Ennek aránya irodalmi adatok szerint 40 - 50 %. Elsõsorban ez a rostos szerkezetû anyag játsza a legfontosabb szerepet a vizforgalomban.

A természetes eredetû, rostos anyagok, mint a fa vagy a textil, a levegõ nedvességtartalmának változása hatására reagálnak. Az ásványi eredetû építõanyagok, a beton és a tégla is hasonlóan viselkednek, de rostos anyagok esetében ez méretváltozással is járhat, különösen faanyagok esetén.

A gyakorlatban fontos tudni, hogyan változik a fa nedvessége a levegõ relatív páratartalmának és hõmérsékletének változásával. Nagy jelentõsége van a nedvességegyensúlynak, mert ez mutatja meg, hogy milyen nedvességet fog a fa felvenni a felhasználási körülményektõl függõen.

Az említett fizikai törvényektõl nem tudjuk magunkat függetleníteni. Lakókörnyezetünkben fontos ennek a régi, sokoldalúan és egészségesen alkalmazható anyagnak a használata.

Ma már számos korszerû technikai lehetõség van a kellemetlen hatások kiküszöbölésére.

Az esetünkben gondot okozó alacsony páratartalom nemcsak a fára, hanem elsõsorban az emberi szervezetre is többszörösen káros következményekkel járhat. A következõ ábra a legismertebb negatív tényezõk páratartalomtól függõ változását szemlélteti.

Az ideális lakótéri illetve munkahelyi levegõklíma szempontjából, a hõmérsékleten és a levegõtisztaságon kívül a páratartalomnak is meghatározó jelentõsége van.

A mi földrajzi viszonyaink között a túlzottan nedves környezet veszélye viszonylag kisebb jelentõségû. A különösen hosszú, kontinentális téli hónapokban a túlzottan száraz levegõ negatív hatásai viszont igen jelentõsek.

A fûtési szezonban a túlzottan száraz levegõ elkerülésére a szellõztetés nem használ. Amennyiben ebben az idõszakban mesterséges nedvesítéssel nem tudjuk a levegõ "szomjúságát" csökkenteni, úgy az a környezetbõl fog vizet elvonni, a bõrbõl, a nyálkahártyából, a növényekbõl és a fából készült termékekbõl.

A levegõ nedvességtartalma mérhetõ, melyet a relatív páratartalom mérõszámmal fejezünk ki. Ennek mérésére szolgál a hygrometer, azaz a páratartalom mérõmûszere. Orvosilag a 40 - 60 % páratartalom ajánlott, mely esetén a levegõt ideális nedvességûnek érezzük. Ez az érték elsõsorban egészségünk szempontjából fontos, de ideális növényeinknek, állatainknak, bútorainknak és a parkettának is.

A relatív páratartalom azt jelenti, hogy egy adott hõmérsékleten a levegõ mennyi vizet tartalmaz ahhoz képest, amennyit maximálisan képes felvenni egy adott hõfokon. Ezért is van jelentõsége a hõmérsékletnek, ugyanis minél melegebb a levegõ, annál magasabb lehet a víztartalma ( gr / m3 ) is.

A relatív páratartalom a felmelegítés következtében mintegy a felére csökkent. Pontosan ez következik be, amikor szellõztetünk.

Télen, fagypont alatt a levegõ pedig már csak maximum 1 - 2 gr/m3 vizet tartalmaz, mely lakótérbe kerülve, párásítás nélkül 12 % légnedvességet eredményezne. A gyakorlatban, pótlólagos nedvességfelvétel folytán (ember, növények, kisebb párásítók ) ez az érték 18 - 25 % alá nem szokott süllyedni. Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy még ez az érték is rendkívül alacsony.

A túlzottan száraz levegõ következményei:
· kellemetlen közérzet, csökkenõ oxigénfelvétel és-szállítás a véráramba
· meghûléses megbetegedés fokozódó veszélye
· száraz bõr
· porképzõdés
· bútorok, parketta károsodása, repedések

A faanyag bevezetõben említett, nedvességváltozással kapcsolatos tulajdonságai a parkettáknál még fokozottabban érvényesülnek. A vastagsághoz képest nagy felületek érintkeznek a környezettel. A készparketták esetében pedig az egyes elemek méretei is megnõttek.

Tapasztalható bizonyos ingadozás attól függõen, hogy az adott fa milyen körülmények között fejlõdött, de némi egyszerûsítéssel és kerekítéssel a legjellemzõbb értéke 0,33 % .

Ez azt jelenti, hogy 1 % fanedvesség csökkenésre a milyen mértékû zsugorodás következik be.

3. példa

Csaphornyos parketta nedvessége 8 %-ról 5 %-ra csökken, tehát a várható méretváltozás:

3 x 0,33 = 0,99 %

Ha az elem szélessége 65 mm, akkor a várható résméret

0,0099 x 65 = 0,64 mm

4. példa

Készparketta esetében

3 x 0,0033 x 184 = 1,82 mm

Ez elég ijesztõ mértékûnek tûnik, de a készparketta háromrétegû felépítése miatt, a középsõ réteg stabilizáló szerepének köszönhetõen a zsugorodás mintegy 70 % -kal csökken. Ennek megfelelõen, a legkedvezõtlenebb viselkedésû bükk fafaj esetében sem lehet a gyakorlatban 0,5 - 0,6 mm-nél nagyobb réseket mérni, elemenként. Abban az esetben, ha pl. egy nehéz bútor miatt az egyes elemek mozgása korlátozott, illetve több elem együtt mozog rés keletkezése nélkül ( összeragasztva), akkor ezek az értékek összeadódnak.

Várhatóan kritikus esetekben, az utóbbi években egyre jobban terjed az úsztatott lerakási mód helyett a betonhoz ragasztással történõ rögzítés. Padlófûtés esetén ez egyébként is követelmény a jobb hõátadás miatt. Talán innen jött a gyakorlati felismerés, hogy ez a rögzítési mód kedvezõbb a rések keletkezése szempontjából is. Hangsúlyozandó, hogy rések keletkezése ez esetben sem kerülhetõ el extrém klimatikus körülmények között, de a rések elõbb említett összeadódása megakadályozható.

A ragasztásos lerakási mód lényegesen jobb, egyenletesebb betonfelületet követel, különben az egyébként sem olcsó ragasztóból indokolatlanul nagy lesz a felhasználás. Többszintes épületek esetén külön fel kell hívni a figyelmet a hangszigetelés megoldására is, mivel értelemszerûen az alátét hablemez nem alkalmazható.

Ez a jelenség a lakás tulajdonosa számára kellemetlen, de igen száraz klíma esetén elkerülhetetlen. A nyári hónapokban, a páratartalom megnövekedésével a rések ismét eltûnnek. Ebben az évszakban az egyensúlyi nedvességtartalom elérheti a 11 %-ot, de ez az érték a fa rugalmassága folytán még nem okoz károsodást.

Klimatizálás

Sajnálatos módon ez a fogalom gyakran csak nyári melegben a hûtést jelenti, esetleg egy mérsékelt visszanedvesítéssel kombinálva. A téli jelentõségét már ismerjük, de megoldásként a kisebb szobai párásítókkal lehet találkozni a piacon. Ezek teljesítménye és szabályozhatósága kérdéses, mint ahogy ez az egyik lakásban mérhetõ is volt. Ezen túlmenõen a bejuttatott nedvesség egyenletes elosztása is lényeges.

A lakótéripárásító készülékekbõl bõséges a kínálat, de teljesítményében és szabályozozttságában magas minõség kevesebb akad. A fûtéssel elgõzölögtetõ párásítók energiaigénye viszonylag magas,és a meleg gõz biológiailag sem kedvezõ. A hideg, nedves felülettel párologtatók teljesítménye általában kicsi. Az ultrahangos berendezések jelenthetik az igazán kedvezõ megoldást. A szakterület részletes ismeret nélkül úgy tûnik, hogy a mellékelt anyag szerint megjelent egy új generáció. Az eddigi fizikai ismeretek szerinti 40 - 100 kHz ultrahang frekvencia helyett 1700 kHz-en üzemelnek. Ennek következtében lenyegesen megnõ a " l/óra " teljesítmény, mindössze 0,05 KWh energiafogyasztás mellett (melléklet ). Az hideg párásító berendezések viszont bizonyos vízelõkészítést(lágyítást) igényelnek, különösen keményebb vizek esetén.

Egy 100 m2 alapterületû lakást véve( belmagagasság 2,70 m ) melynek relatív páratartalma 20 °C -on 19 % ( azaz 3 gr/m3 ) , az összes víztaztalom:

100m2 x 2,70 x 0,003 = 0,81 kg

Az ideális állapot eléréséhez biztosítani kellene ugyancsak 20 °C -on 50 %-ot, amikor a teljes vízmennyiségnek

100 x 2,70 x 0,008 = 2,16 kg

kellene lenni. A hiányzó 1,36 kg nem tûnik jelentõsnek, de csak egy pillanatnyi állapotot tükröz. Egy már kiszáradt lakásban sok egyébb nedvszívó anyag is van ( textil,bútorok, tapéta, függönyök ), tehát a valós "vízhiány" a fent számítottnál lényegesen nagyobb.

Véleményünk az, hogy egészségünk és értékeink megóvása érdekében, építész és épületgépész szakmai körökben sokkal nagyobb jelentõséget kellene tulajdonítani ennek a kérdésnek. A korszerû nyomda - papír - és textilipar egyes területei enélkül ma nem is mûködhetnének. Kínálat pedig a szakvásárokon, szakmai folyóiratokban és az interneten is ma már bõségesen megtalálható.

Megj.: A közölt adatok szakirodalomból vett, tájékoztató jellegû értékek.